Közjegyzői viccek

Sz. 01

Végrendelet a feleségnek

Egy nagyon izgatott úr lép be egy közjegyzői irodába:

— Közjegyző úr, élet-halál kérdésről van szó! Végrendeletet szeretnék tenni, amelyben minden vagyonomat a feleségemre hagyom, de egy feltétellel: a halálom után legkésőbb hat hónapon belül újra férjhez kell mennie!

A közjegyző csodálkozva néz rá a szemüvege fölött:

— Elég szokatlan kikötés... Miért ragaszkodik hozzá ennyire?

Az úr mélyet sóhajt:

— Azt akarom, hogy legalább egy férfi legyen ezen a világon, aki őszintén sajnálja, hogy meghaltam!

Sz. 02

A házassági vagyonjog

Egy fiatal pár vagyonelválasztást kikötő házassági vagyonjogi szerződést szeretne kötni. A közjegyző megkérdezi a leendő férjet:

— Biztos benne, hogy teljes vagyonelválasztást szeretne? Mindenféle kivétel nélkül?

— Közjegyző úr, hét éve vagyunk együtt. Ha eddig csak a pizzán és a Netflix-előfizetésen osztoztunk, nem értem, miért kockáztatnánk épp most a lakással!

Sz. 03

A szomszédok és a telekhatár

Két falusi szomszéd megy a közjegyzőhöz, hogy aláírjanak egy telekhatár-rendezési okiratot. A közjegyző észreveszi, hogy a szóban forgó földsáv 15 centiméter széles és 40 méter hosszú, és megkérdezi:

— Jó emberek, fizettek földmérőt, engedélyeket és városi utazásokat egy tenyérnyi földcsíkért? Tényleg megért ennyi fáradságot hat négyzetméter?

Az egyikük halálos komolysággal feleli:

— Közjegyző úr, nem a földről van szó, föld van mindkettőnknek. Ez elvi kérdés: az ő kerítése nem vethet árnyékot az én hagymámra!

Sz. 04

A meghatalmazás

Egy elegáns hölgy jelenik meg a közjegyzőnél:

— Meghatalmazást szeretnék adni a férjemnek.

— Természetesen! Milyen jogkörrel? Vagyonkezelés, eladás, képviselet a bankoknál?

— Nem, csak menjen el a társasházi irodába, és fizesse be a közös költséget.

— Ennyi? Semmilyen más kikötés?

— De igen, kérem, írja bele kifejezetten: „A meghatalmazott nem kérhet magyarázatot, nem fűzhet megjegyzést a befizetendő tételekhez, és legfeljebb öt percig vitatkozhat a közös képviselővel!”

Sz. 05

A régi ház

Egy patinás, történelmi ház adásvételi szerződésének aláírásakor a vevő, egy rendkívül aprólékos úr, megkérdezi az eladót:

— Garantálja, hogy ez a ház valóban szilárd, és nincsenek rejtett hibái?

Az eladó nyugodtan elmosolyodik:

— Kedves uram, az iratcsomó első okiratát még akkor szerkesztették, amikor a közjegyző lúdtollal írt, és vörös viasszal pecsételt. Ha ez a ház túlélt két világháborút, három pénzreformot és négy nemzedéknyi örököst, akik pereskedtek rajta, garantálom, hogy az Ön 30 éves hitelét is túléli!

Sz. 06

A közjegyzői díjak

Egy ügyfél mosolyogva lép ki az irodából, miután aláírt egy bonyolult szerződést, és így szól a folyosón rá váró barátjához:

— Tudod, miért jó elmenni a közjegyzőhöz?

— Miért?

— Mert ez az egyetlen hely, ahol szívesen fizetsz díjat, csak hogy biztos lehess benne: holnap senki sem jöhet azzal, hogy „Ide figyeljen, ez a ház nem a nagyapámé volt véletlenül?”

Sz. 07

A bizalmi vagyonkezelés

Egy nagyon előrelátó üzletember láthatóan aggódva érkezik a közjegyzői irodába:

— Közjegyző úr, sürgősen bizalmi vagyonkezelési szerződést akarok kötni! Átvisszük a villát, a betéteket, az autókat és az összes részvényt egy elkülönített, célhoz kötött vagyontömegbe.

A közjegyző gondosan jegyzetel:

— A vagyonvédelem korszerű eszköze. Ki a vagyonrendelő?

— Én!

— És ki lesz a vagyonkezelő, aki a javakat igazgatja?

— Hát... szintén én!

— És a kedvezményezett?

— Hogyhogy ki? Megint én!

A közjegyző leteszi a tollat, és elmosolyodik:

— Kedves uram, elméletben érdekes konstrukció. De a végrehajtók és a felesége számára a vagyonmegosztáskor ezt egyszerűen úgy hívják: „tiszta optimizmus, közokiratba foglalva”!

Sz. 08

Fele-fele arányú tagok

Egy nagyon feszült taggyűlésen, egy olyan kft.-ben, amelynek két tagja fejenként 50%-os üzletrésszel rendelkezik:

— Ez így nem mehet tovább! — kiabálja az első tag. — Vettél a cég pénzén egy 100 000 eurós terepjárót, reprezentációs költségként számoltad el a maldív-szigeteki nyaralásodat, és veszteségbe vitted a céget! Vagy megveszed az üzletrészemet, vagy beperellek!

A második tag, az ügyvezető, nyugodtan megigazítja a nyakkendőjét:

— Kedves társam, elfelejtettél egy apró részletet a társasági szerződésből: a társaság megszűnéséről, a kilépésről és az üzletrész átruházásáról a törzstőke legalább 75%-át képviselő szavazattal lehet dönteni. Arra vagyunk ítélve, hogy életünk végéig üzleti házasságban éljünk!

Az első tag beletörődve sóhajt:

— Igaza volt az egyetemi professzoromnak... Az affectio societatis csak a társasági szerződés aláírásának napján létezik. Az első veszteséges üzleti év után egyenesen „bosszúatio personalis” lesz belőle!